| Popcorn: Ha jól tudom, Endivel 8 éves korotokban kezdtetek el zenélni. Honnan jött az ötlet?
-Tibi: Gyerekkori barátok vagyunk, mert a szüleink összejártak. A zenélés onnan jött, hogy láttuk az A Hard Day’s Night című Beatlesfilmet, és annyira nagy hatással volt ránk, hogy eldöntöttük, zenészek leszünk. Persze akkor még semm
i konkrét dolog nem történt, mert az embert gyerekkorában a kalózok meg a hajóskapitányok érdeklik.
P: És az "első koncert" 9 éves korotokban?
T: Azt hiszem, valami farsang volt, vagy ilyesmi, ahol mindenkinek be kellett mutatnia egy produkciót.
P: Mivel léptetek fel?
T: Természetesen saját számmal. Az Anyám, édes drágával, meg az Ildivel. Volt egy erősítő, arra rákötve két gitár. Az énekes meg egy hangosbeszélőbe énekelt.
P: Honnan voltak hangszereitek?
T: Kölcsönkértük őket. Endinek volt egy akusztikus gitárja, az apja postás kollégája pedig egy zenekarban muzsikált, és tőlük nagy nehezen kikönyörögtük a Vermona erősítőjüket.
P: A Elektromos rock nevű korai formáció után mint Ramses kezdtetek el zenélni. Aztán bevonultatok katonának. Ez nagyon kettétörte az akkori terveiteket?
T: Az igazság az, hogy igen, mert akkor már felléptünk az Ossiannal egy pesti nagykoncerten, és pont csak egy kis lépés hiányzott, hogy jó helyen legyünk.
P: Milyen emlékeid vannak azokról az időkről, amikor feljöttetek Pestre?
T: Hú, szörnyű, egy olyan csapatba kerültünk, amiről nem is akarok beszélni.
P: A Dance-re gondolsz? Miért volt annyira rossz?
T: Nem éreztem sajátunknak a zenét, de azért koncertről koncertre játszani kellett.
P: És hogy boldogultatok?
T: Csipa, az akkori basszusgitárosunk és én béreltünk egy egyszobás, galériás lakást – Endi valami nőnél lakott –, és elég lazán vettünk mindent, de aztán rájöttünk, komolyabban kell vennünk a zenélést.
P: Ha már gyerekként tudtátok, hogy zenészek akartok lenni, miért nem kezdtetek el zeneiskolába vagy tanárhoz járni?
T: Vidéken nagyon kevés lehetőség van erre. De mivel megjelentek oktatókazetták, fejlesztettük magunkat. Végül is hivatásos zenészek vagyunk, mert van róla papírunk. Nekünk ugyanis még vizsgáznunk kellett, hogy zenélhessünk.
P: Elméleti tudás nélkül nehezebben tanultál meg dalokat írni?
T: Van egy Zengitár nevű könyv, amiben benne vannak az alapok, de nem hiszem, hogy sok függ az elméleti tudástól.
P: Hogyan születik meg egy dal?
T: Leülök gitározni, jön egy dallam, elkezdek hozzá dúdolgatni, és felveszem videokamerával. Demoszinten megcsinálom a számot, és megmutatom a többieknek.
P: Előfordul, hogy megírsz egy számot, és a többieknek nem tetszik?
T: Inkább az szokott megtörténni, hogy eleinte nem bíznak benne, de amikor már készen van, akkor már büszkén vállalják.
P: Meddig felügyeled a számok elkészültét?
T: Én folyamatosan a stúdióban vagyok, és az utolsó pillanatig felügyelem a munkákat. Amikor nem ellenőriztem a dolgokat, sosem tetszett igazán, és akkor nagyon idegesített. Főleg az első két lemeznél voltam így, és akkor rájöttem, oda kell figyelnem, különben nem az van, amit szeretnék.
P: Dalszerzőként elég sok múlik rajtad, és gondolom, a kritikák is rajtad csattannak.
T: Annyira rossz kritikákat azért nem szoktam kapni.
P: Sokan azt kifogásolják, hogy az első két lemez jóval keményebb, mint az utóbbiak. Ez szerintetek is így van?
T: Attól függetlenül, hogy dallamos számokat játszunk, egyre keményebb mindegyik lemez. Egy dallamos számot sokkal nehezebb megcsinálni, mint egy keményrock-számot, amin nem sok hangszerelési dolog van, és akár pár óra alatt össze lehet hozni. De akik ezzel a keménységgel jönnek, azok nem is ismerik a lemezt, csak a klipeket. Ezekkel mi nem is foglalkozunk.
P: És ti hogy érzitek, jobb lett a Vírus, mint a Szenzációt?
T. Más lett. Én mindegyik lemezünket nagyon szeretem, főleg az utolsó hármat.
P: Mennyiben változtál azóta, hogy sztárok lettetek?
T: Nem hiszem, hogy sokat változtam volna.
P: De gondolom, most már sok mindent megengedhettek magatoknak, amire korábban nem futotta.
T: Régen volt olyan, hogy elmentem egy kirakat előtt, és azt mondtam, ,,de jó lenne abban a pólóban fellépni", de azt kellett magamnak mondanom, ,,nem, ugyanabban lépsz fel, mint a múltkor!" Ma már ez szerencsére nincs.
P: Elköltöd a pénzt, vagy inkább spórolós vagy?
T: Rengeteget költök, de azért félre is teszek.
P: És mit szeretnél venni a félretett pénzedből?
T: Egy házat stúdióval. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
